Dr. Lovas Gyöngyi 1990-2025. (nem, nem a sírfeliratom, csak az elmúlt 35 évem)

 

 

 

Ezen az oldalon írok arról, hogyan változott a szemléletmódom, vagy gondolkodásmódom, miért, és hogyan lettem INSUMED orvos, és azóta (14 éve) miket tapasztalok. Meg persze ebben az időszakban is sok minden változott már. Az orvostudomány úgy működik, hogy annak, amit tanultunk, kábé 5 év alatt a fele elavul, csak nem tudjuk, melyik fele. Így hát folyamatosan tanulni kell. Ami még fontosabb nekem, hogy tapasztalni is kell közben, nyitott szemmel és füllel járni.

 

Igazából mindig úgy volt, hogy azt hittem el, amit megtapasztaltam. Ha valaki azt állította, hogy a "tudomány álláspontja szerint", meg hogy "az evidence based medicine ezt tanítja", ezeket mindig fenntartásokkal fogadtam, összevetettem a saját élményeimmel és tapasztalataimmal, - és előbb a szememnek és tapasztalatomnak hittem.

 

Ez a dolog másodéves orvostanhallgató koromban kezdődött, mármint a kételkedés a leírt tudományos dolgokban. A következő történt: a híres és szóról szóra megtanulandó 1700 oldalas Szentágothai anatómia könyvben találtam egy olyan megfogalmazást, aminek az volt a lényegi mondanivalója, hogy a nők nem képesek elzárni a vizeletüket "üzemelés közben", míg a férfiak igen. Onnantól kezdve legalább hússzor kipróbáltam, és kísérletileg, ámbár nem tudományosan megállapítottam, hogy nekem bizony megy. Megkérdeztem más nőket is, azt mondták, nekik is megy. Na, gondoltam, lehet, hogy jó fej volt ez a Szentágothai, meg híres prof, meg minden, de a feleségével vagy nem volt beszélőviszonyban, vagy a felesége inkontinens volt. Fura élmény ezzel 20 évesen szembesülni, amikor épp hasra vagy esve, hogy micsoda tiszteletreméltó tudományt tanulhatsz.

 

Szintén a Szentágothai könyvről jut eszembe: a tobozmirigyről kb. 5 sor van benne írva. Annyi, hogy hol helyezkedik el, hogy termel melatonint (ez az alvás-hormonunk), és képződik benne egy "agyi homok" nevű szemcsés valami, amiről nem tudjuk, mire való - nagyjából ennyi a "tudomány". Nem is tanultam többet erről, se ideggyógyászatból, se pszichiátriából, gyakorlatilag ez egy elhanyagolt valami, úgy is, mint a testünknek egy nem túl fontos része, vagy legalábbis, fogalmunk sincs orvosilag, mire jó, a melatoninon kívül.

A Wikipedia ezt írja, idézem: "további funkciói tudományosan a mai napig nem egyértelműen tisztázottak."

 

Aztán mostanában, vagy 5 éve olvasom és nézem Dr. Joe Dispenzát, aki fantasztikus dologra jött rá, illetve erre már a jógik is rájöttek réges-régen, tapasztalatilag.

 

Dispenza megtalálta a fizikai és biológiai, élettani, neurológiai, hormonális magyarázatokat (full tudományos, érdemes tanulmányozni!), és teljesen érthetően, úgy értem, egy orvos szemszögéből érthetően és beláthatóan elmagyarázza, mi ez a nagy titok a tobozmirigy körül. Tulajdonképpen Dispenzának régen Nobel-díjat kellett volna kapnia ezért, mert arra jött rá, hogyan kommunikál az agyunknak ez a picike mirigykéje... a mivel is? A felsőbb energiákkal, szellemi minőséggel, ki hogyan hívja, én Istennek hívom.

 

Az a lényeg, hogy ez a "homok", tulajdonképpen egy piezoelektromos jelenséget létrehozó kristály, ami mechanikai lökéshullámra (ami egyenlő a jóga-légzéssel, ami mozgásba hozza a gerincvelői folyadékot) rezgésbe jön, és a rezgés által elektromágneses hullámot képes kelteni. Ami által pedig "rezgünk", tehát energetikailag kommunikálunk. És ez oda-vissza működik, mert a tobozmirigy vevőantennaként, átalakítóként működik, és így a fizikai érzékszerveinkkel nem érzékelhető, végtelen energiamezőből kaphatunk képek formájában megjelenő információkat…

 

Sőt, korábban a nyugati tudománynak se volt idegen ez a dolog, mert Descartes a lélek székhelyének nevezte a tobozmirigyet, bár ezt nekem senki se mondta soha, ezt is most a wikiben olvastam.

 

Szóval az emberek nem veszik észre, mekkora teremtő erőt kaptak, pusztán azáltal, hogy felismerik, amit a kvantumfizika 100 éve felismert, hogy minden energia, az anyag is energia és rezgés. És minden atom csak 0,000001%-ban részecske, mert a többi része, a 99,999999% nem anyag, hanem energia. Érdekes, nekünk még tanítottak kvantumfizikát a gimiben, most már nincs, csak és kizárólag a newtoni fizikával butítják a gyerekeket, a 17 éves fiam nem is hallott Einstein, Schrödinger, Heisenberg, vagy Pauli munkásságáról.

 

A Vatikán kellős közepén egyébként van egy óriási toboz-szobor, vajon miért, és mit keres ott? Így néz ki:

Folytatnám az orvostudományos tanulmányi kételyeimet.

 

Harmadéven volt patológia, ha nem bírod az ilyesmit, ugorj a következő bekezdésre! Egyszer hoztak boncolásra egy fiatal férfi tetemet, olyan 35 évesen halt meg, már nem emlékszem, miben, nem is ez a lényeg most. Felvágták hosszában az aortáját, az a legnagyobb ütőerünk, végig a szívtől a hasüreg végéig. Tele volt meszes plakkokkal! Tehát kerekre nyílt a szemem, hogy ez hogyhogy nem az öregemberek állapota, hogy lehet az, hogy 35 évesen tele vagyunk plakkokkal, te jó ég, ezek hogyan kerülnek oda? Arra a következtetésre jutottam, valami nagyon nincs rendben az életmódunkkal, táplálkozásunkkal, vagy a vízzel, vagy tudomisén... akkor kezdett nagyon érdekelni az életmód kérdés.

 

Később aztán tanították, hogy van a magas vérnyomás, persze, az mindennapos, minden második embernél megjelenik. Nagyon ritkán megállapíthatóak ilyen-olyan okok, de a nagy része "esszenciális" hypertonia, az szó szerint azt jelenti, hogy halvány gőzünk nincs, mitől van. Jó, hát ez a vicc kategória. Amikor 35 évesen ott a meszes plakk, már hogyne lenne fogalmunk? Gyógyítani? Mivel az okot "nem tudjuk", hát lehet tünetileg gyógyítani, kezelni, jaja, élete végéig az ember, akinél megállapították, kapjon gyógyszert, ha egy nem elég, hát többet! Mekkora hősies dolog...Meg hagyja el a sót... sose hallottam senkiről, akinek a sómentesség meggyógyította volna a hypertoniáját, mégis ezt mondják nekik...

 

Ugyanez van az autoimmun betegségekkel, meg úgy általában a krónikus betegségekkel, a rákkal, a mentális betegségnek nevezett állapotokkal szintén.

Ok ismeretlen, oki terápia nincs, kutatnak ezerrel, elméletekkel állnak elő, aztán később azoknak az ellenkezőjével is, csak hát könnyen lehetséges, hogy pont rossz helyen kutatnak. Mert a 21. században még mindig ezek a fő problémák a nyugati társadalmakban.

 

És akkor ott vannak a beteg orvosok! 5-6 hozzám közeli ember, ismerős, kollega, barát, volt csoporttárs... Fiatalon, 30-as 40-es éveikben haltak meg, és nem tudták magukat meggyógyítani, pedig orvosok voltak. Szóval lehetséges, hogy nem kéne annyira fennkölten kezelni ezt az evidence based dolgot.

 

Mi érdekes történt még egyetemista koromban? 

 

Volt egy csoporttársam, egy fiú, aki kijelentette, hogy ő azért akar szülész lenni, mert őt csak az egészségesek érdeklik, a betegek nem. Neki aztán ne panaszkodjanak! Ezen elgondolkodtam, és rájöttem, hogy teljesen igaza van. Engem is sokkal jobban érdekel az egészségem megtartása, mint hogy majd mit kéne csinálni, ha megbetegednék. Ráadásul ezeket a lehetőségeket is elég korlátozottnak éreztem, van a gyógyszerek világa (amelyek a krónikus betegségekkel ugye...sokat nem tudnak kezdeni, maximum szinten tartják...), meg vannak a műtétek, és ez minden? Műtétes szakmába alapból nem akartam menni, úgy gondoltam, az túl sok stressz lenne nekem.

 

Na de... az egészség-megőrzésről nem nagyon tanultunk semmit.

 

1. Nem volt táplálkozás-tudomány (élettanból nagyon keveset a makronutriensekről, a vitaminokról, ásványi anyagokról tanultunk, biokémiából a sejt-anyagcseréről, - azt imádtam, bámulatos dolognak tartottam már akkor is, meg még tanultunk valamennyi sejt-biológiát, de elég minimálisat). Az INSUMED-nél tanultam meg, hogy akkor fogyunk, ha alacsony az inzulin-szintünk, mert addig nincs zsírbontás. Oké, ez logikus, tulajdonképpen le van írva az élettan tankönyvben, de mégse hangsúlyozták és nem is tudtam.

 

2. Nem tanultunk mozgás-terápiát. No comment.

 

3. Semmit nem tanultunk a stressz-kezelésről. Érdekes pedig, mert az emberek 98%-a stresszben éli az életét, és erről egy pszichiáter is annyit tud, hogy ha szorongsz, ad neked szorongásoldót. A fél ország Frontinon vagy Xanaxon él, tudtad? Társadalmilag teljesen elfogadott. Plusz az egymillió alkoholista országa is vagyunk. Egyik kedvenc témámról, a stressz-evésről nem is szólva!

 

4. Nulla szó esett arról, hogy milyen fontos lenne ALUDNI. Mélyen, napi 7-8 órát. És hogy erre volnának módszerek. Most már vannak alváslaborok, ahova egyébként kihalásos módon lehet időpontot szerezni, mert olyan sokan küzdenek ezzel, és annyira kevés a lehetőség oda bejutni, és kinyomozni, hogy vajon mitől van...na szóval, egy átlag-orvos erről se tud semmit.

 

5. Gyógynövényekről semmit, mintha azok nem is léteznének...

 

Aztán volt egy másik csoporttársam, egy lány, aki élénk érdeklődést mutatott az alternatív gyógyítási módszerek irányába. Tudni kell, hogy akkor kezdtünk egyetemre járni, amikor valamelyest kinyílt a világ ilyen szempontból (is), 1989-ben. Ezt a lányt eléggé csodabogárnak tartották, mert korábban egyenesen tilos volt alternatív gyógyításra még gondolni is. Azt mondták, hókuszpókusz, sokan ma is azt mondják, és ez a szemlélet nagyjából ebből az időszakból eredeztethető. Csak a hagyományos "nyugati" orvoslás létezett, és még irodalomhoz se lehetett hozzáférni, hogy megtudjuk, mégis mi a túró van ebben a fura világban, ami tőlünk idegen ugyan, de hát azért nyilván ők se hülyék, csak másképp gondolkodnak. Esetleg Kínában 5000 éve működik, de az nekünk smafu, igen...mert felsőbbrendű nyugatiak vagyunk...a kiváló nyugati étrendünkkel...

 

Szóval ez a lány sokat tudott ezekről, vagy az átlagnál többet, én pedig szerettem vele beszélgetni, annak ellenére, hogy lenézték sokan ezért őt. Elkezdtem beszerezni azokat az elérhető könyveket, amelyek akkortájban kezdtek megjelenni. Internet még nem volt, csak a fiataloknak írom. Az egyik első ilyen könyvem volt a Reflexológia-talpmasszázs, aztán a Testkontroll (ez kaja-téma), és volt egy olyan könyvem is, aminek a címe "A böjt csodája". Dr. Paul Bragg írta, nagyon érdekelt. Addig még nem is hallottam olyanról, hogy valaki böjtölne, egészség-megőrzési célzattal.

 

Egyetemista koromban volt az is, hogy elkezdtek itt-ott beszélni halál közeli élményekről, ezekre is "illett" legyinteni, hogy hát biztos hülyeség, ilyen nincs, nem is lehet. De már akkor is tudtam, hogy test-lélek-szellem egység vagyunk, és ebből "orvosilag" csak a testtel vagyunk hajlandók és képesek foglalkozni és anyagi alapon kezelünk tüneteket, az meg...hát nagyon úgy tűnik, hogy édeskevés.

 

Aztán negyedéven volt olyan... fel lehetett venni bizonyos tantárgyakat, ezt úgy nevezték, "alternáció", ami azt jelentette, hogy fel volt sorolva jópár téma, vagy nevezzük tantárgynak, és abból azt hiszem, kettőt kellett választani. És volt egy olyan, hogy akupunktúra. Na, erre beiratkoztam. Egy háziorvos tartotta, aki nem szurkálni tanított minket, hanem a hagyományos kínai gyógyászat alapjairól beszélt egy fél éven keresztül. Tetszett nekem.

 

Úgyhogy voltak első zsengék.

 

De akkor még nem ismertem fel, hogy a gyógyszer-központú orvoslás nem az, amit én szeretnék csinálni. Ehhez kellett 17 év a gyógyszeriparban. Óriási korrupciós dolgokat figyeltem meg. Ezekről mai napig nem merek nyilvánosan mondani vagy írni semmit. Voltak "nagy halak", már akkor is.

 

Inkább csak egy félig-meddig röhejes példát írok, ezer van egyébként...

 

Az egyik főnököm mesélte, hogy időnként össze szoktak járni (informálisan, nem hivatalosan) más gyógyszeripari cégek főnökeivel. (De mondjuk ez is milyen már, nyilván nincs benne semmi érdek...!) Egy ilyen összejövetelen halálra szórakozzák magukat a "körfaxos koldusok" jelenségen. Az pedig az, hogy XY főorvos, vagy magas beosztású doki ír a gyógyszercégnek, hogy valamilyen kongresszusra el szeretne utazni, és ugyan szponzorálja már meg a cég. Ezt persze faxon küldi, akkor még nem nagyon volt e-mail, de ugyanazt a faxot, több cégnek. Ezért "körfaxos". Aztán egymás között megtárgyalják... "Neked is küldött? Jé, nekem is, nahát...!" Meg persze mindenki ismeri az illető dokit, és tudják róla, hogy "ilyen, és ezt szokta csinálni". Képzelheted, a gyógyszeripari főnökök mennyire tisztelik ezeket az orvosokat... semennyire, kilóra meg vannak véve, és ez közismert, mármint közöttük jól ismert infó.

 

Nagyon fontos, amit ott láttam meg közelről, mondhatnám, megtapasztaltam, és egy életre bevésődött: amit úgy hívnak, hogy "study", meg "evidence based", azokat a dolgokat mindet valaki finanszírozza, éééés ... surprise, surprise - ki más lenne az, mint akinek érdekében áll, és profitja lesz később abból? És akkor is meg van finanszírozva, ha nem teljesen igaz, vagy féligazság, de ügyesen lehet belőle marketing-dumát gyártani.

 

Hiszed, vagy sem... az orvosok nem kevésbé vannak kitéve annak a pszichológiai törvényszerűségnek, hogy a propaganda hatással van rájuk, bármilyen cím is van a nevük előtt, és bármilyen fehér köpenyt hordanak, -  mint bárki, aki nem orvos. Mivel ez a propaganda törvénye. Pszichésen. Az orvosoknak is van pszichéjük.

 

És ha most azt gondolnád, ez micsoda "konteós gondolkodás...!" szeretném a figyelmedbe ajánlani az alábbi gondolatokat.

 

1. NEM vagy TUDOMÁNY-ELLENES, ha felteszed a kérdést: ki fizetett ezért?!

2. NEM ÖSSZEESKÜVÉS-ELMÉLET átgondolni azt, hogy vajon mi a motiváció.

3. NEM VAGY "ALUSISAKOS", ha bízol a saját testedben, és törekszel megérteni annak a működését.

4. NEM ÖNMAGAD ELLEN VAGY, ha tudod, vagy legalább sejted, hogy képes az ember meggyógyítani önmagát.

 

Ezekben az esetekben csupán felébredtél, és tisztán látsz.

 

Mindenre mindig van "study".

 

Van olyan study, amely szerint a fluorid biztonságos, és hasznos.

Van olyan study, amely szerint a mag-olajok nélkülözhetetlenek.

Volt olyan study, amely azt igazolta, hogy a dohányzás egészséges! Orvosokkal reklámozták.

A DDT-ért Nobel-díjat adtak. Aztán betiltották.

A lobotómiáért is Nobel-díjat adtak.

 

De ezeket KI FINANSZÍROZTA?

Kezded már érteni?

 

Az emberek hajlamosak úgy tekinteni az orvosokra, hogy az a 2 betű a nevük előtt egyben azt is jelenti, hogy ők aztán minden agymosással és manipulációval szemben ellenállók lettek a tanulmányaik által. Ez sajnos nincs így. Én magam is része voltam a gépezetnek, amely az agyukat mossa folyamatosan, onnan tudom. 

 

A tudomány által "felvértezve" hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni az ösztöneinket és a hagyományos tapasztalatainkat.

Most ott tartunk, hogy klinikai vizsgálatokra van szükségünk ahhoz, hogy igazoljuk, amit őseink réges-rég  tudtak. 

 

Ez nem fejlődés.

Ez szét-kapcsolódás a valóságtól. Hibás tudások túlélése, ahogy Géczy Gábor mondta.

 

Egyes embereknek nincs szükségük bizonyítékra ahhoz, hogy elhiggyenek egy hazugságot, viszont végtelen számú bizonyítékokra van szükségük ahhoz, hogy elfogadják az igazságot. És ha mutatsz nekik (számos) ilyen bizonyítékot, akkor a következő lépés: hitelteleníteni és nevetségessé tenni azt az embert, aki azt a bizonyítékot feltárta. Emlékezz: Semmelweis-történet, Szent-Györgyi Albert történet. Szent- Györgyi saját vallomása erről: mindig tudta, ha valami nagy dolgot fedezett fel, mert azt rögtön támadták. Természetesen a kollegái.

 

Nos, a jelenség ma is létezik, a pszichológia Semmelweis-reflexnek nevezi.

 

Ugyanez van a táplálkozási dogmákhoz való megrögzött ragaszkodással, akkor is, ha azok már rég megdőltek.

 

Írok ezekről egy fél éve elég sok mindent, és kaptam már olyan reakciót, hogy ezek az én "tanaim" lennének. Közel sincs így, mert ezeket olvasom és tanulmányozom 20-30 éve, tehát nem én találom ki, azon kívül ki is próbálom, amiről írok, tehát nem a levegőbe mondom. Az más kérdés, hogy mondjuk a Dietetikusok Szövetsége mit fogad el, és az is jó kérdés, hogy kik, milyen lobbik szponzorálják őket, no igen... Mindig kövesd a pénz útját!

 

Summa summarum, továbbra is érdekelt, mi van még a világban ezen kívül, és beiratkoztam egy természetgyógyász képzésre, nem a papír miatt, hanem az érdeklődésem miatt. Ott nagyon jó fej emberek tanítottak nagyon izgalmas dolgokat. Például van olyan tudomány, akkor még az orvosok ezt nemigen művelték, hogy aszondja...: pszicho-neuro-immuno-endokrinológia. Akkor még Dr. Dispenza a fasorban sem volt, de ez az élettani alapja a pszichoszomatikának. És ezt 2006-ban tanultam.

 

Gondolkodtál-e már azon, mi az a megelőzés?

 

Nekem ez régen szöget ütött a fejembe, mert ugye azt tanultuk, el kell menni szűrővizsgálatokra, hogy ne legyen "nagy baj". Úgy értem, ne jussunk el odáig, hogy már gyógyíthatatlan egy betegség.

 

Ez a megfogalmazás arról szól, hogy egy meglevő betegséget KORÁBBAN fedezzünk fel, mert akkor több esélyünk van. Ez nem megelőzés, ez mindössze korábbi felfedezés! Nagy különbség!

 

A megelőzés olyan fogalom (nekem), ami azt jelenti: célunk, hogy ki se alakuljon a betegség, esélye se legyen! Nézegethetjük persze attól, járhatunk évente szűrővizsgálatokra, laborra, ilyesmi, járjunk is, de az már rég rossz, ha például a laborértékekben megjelenik valami nem oda való dolog, vagy a mellkasröntgenen, ezek már betegségek. Amit nem sikerült megelőzni, tehát létrejöttek.

 

Az emberek többsége csak akkor megy orvoshoz, ha valamilyen tünetet észlel magán. Nem is minden tünetet tartanak tünetnek, pl. ha valakinek "kisebb" problémája van, mondjuk pattanásos a háta, vagy mondjuk aluszékony, vagy állandóan fáradt, az már nem is "tünet", azzal minek is bárhova menni, ugye. Ilyenkor próbálkozunk. Bekapunk egy fájdalomcsillapítót a fejfájásunkra, a tévében úgyis 10 percenként reklámozzák, biztos jó, ha már annyit költenek rá, nem? Vagy más esetben elfogadjuk, "ez van, ezt kell szeretni!"

 

Az nem szokás, hogy tünet nélkül, "csak úgy" elmenjünk a dokihoz. (Bár nekem elég sok olyan túlsúlyos páciensem van, akiket "egészséges túlsúlyos"-nak hívok, mert még egyelőre nincs baja, tehát normális vérnyomása van, rendben van a laborja, ilyesmi. Persze, ők sejt-anyagcsere szempontjából nem egészségesek, azt azért tudni kell, csak még "küzdenek" azok a sejtek, és nem látványos a helyzet, de esztétikailag többnyire zavaró, ezért jönnek el.)

 

"Doktor úr/ Doktornő, egészséges vagyok, de tegyen engem még egészségesebbé!"- már ez a mondat is milyen fura...

Normális esetben ennek kéne elhangzania, ha az egészséggel foglalkoznánk, és nem a betegséggel, nem? Most gondolj bele!

 

Van erről egy érdekes történetem szintén, a férjemmel történt, fél éve talán. Korábban megszokta, hogy évente elment menedzser-szűrés szerű kivizsgálásra. Most nem dolgozik már ott, ahol ezt lehetett csinálni, ezért elment a háziorvosához, hogy ugyanezt szeretné, mert egészséges, de azért nézzék meg!

 

A háziorvosa, ahogy meglátta a váróban, rögtön azt kérdezte: "Valami baj van?" (Ez az alap-feltevés, tehát igen, akkor megy oda valaki, ha baja van.)

"Nem, nincs baj, csak szeretnék egy kivizsgálást!"- így a férjem.

"De mégis, mire gondol?" (Doktornő teljesen meglepődött, ilyet nem szoktak.)

"Hát, gondoltam, majd Doktornő kitalálja, miket kellene, gondolom, egy labort, meg egy hasi ultrahangot, ilyesmit."

Van egyébként egy EKG készülék a Doktornőnél, eszébe se jutott, hogy azt is lehetne, adott beutalót laborba és ultrahangra. 

 

Úgy ezer év múlva lett időpont is.

 

Hozza haza a Drágám a leletet (az ultrahangost), láttak valami eltérést az epehólyagon, hát én magam megrémültem, elkezdtem keresgetni, az mi, és mit kell vele csinálni...plusz zsírosabb a mája a normálisnál.

 

Bement a háziorvoshoz. Neki nem jutott eszébe ilyen, hogy keresgetni kéne, mit takar ez a dolog, az epehólyagon, hanem elküldte a Klinikára, hepatológia szakrendelésre. A zsírmájjal kapcsolatban semmit se mondott, se egy étrendi tanács, se semmi.

 

Újabb ezer év múlva időpont hepatológiára.

 

Jött egy idős doki bácsi, nagyon aranyos volt, meglátta az ultrahang leletet, a következőt mondta: "Maga meg miért jött, maga nem beteg?!" Amúgy alaposan megvizsgálta, tényleg cuki volt, megnyugtatta, hogy ez az epehólyag dolog "semmi", a zsírmáj meg... hát van, mert ez van, minden második embernek van, na és? Étrendi tanács szintén semmi.

 

Most azért meg kell jegyeznem, hogy a nem-alkoholos-zsírmáj teljes mértékben visszafordítható, nem szükséges megvárni, hogy cirrhosis vagy rák legyen belőle.

Valószínűleg annyi embernek van, hogy már csak legyintenek rá. Civilizációs betegség, ez is.

 

PEDIG ez lenne az a korai stádium, ahol még oki szempontból gyógyítható, visszafordítható lenne. Később már, ahogy előrehalad...hát nem biztos!

 

Az inzulin-rezisztenciával ugyanez a helyzet. "Majd foglalkozunk vele, ha magas lesz a cukra...!" Régen késő, most kéne, annak érdekében, hogy soha, de semmikor ne is legyen az illető cukorbeteg. Tehát, még ha sikerül is úgymond "kiszűrni", akkor is tudnak egyet legyinteni rá, mondván, hogy még nem komoly a dolog. 

 

Na szóval, itt tartunk ma, és nagy szerencséje van annak az embernek, aki eléggé egészség-tudatos, és ezt nem hagyja annyiban. Nagy szerencséje van annak is, aki tanulni akar, fejleszteni az egészség-tudatosságát. Én szívesen segítek ebben, mert sok időm van a témában "művelődni", és érdekel is, úgyhogy örömmel átadom Neked, amiket tanulok.

 

Eléggé terjed egy szemléletmód, figyelem egy ideje. Nemcsak fogyással-súlytartással kapcsolatos. Különböző megfogalmazások vannak, egy kicsikét mindegyik mást takar, de azért azonosak is nagyjából. Hasonlít ahhoz, amit mindig is gondoltam, hogy így kéne csinálni, ezzel a mentalitással. Sőt, így is csinálom, csak nem adtam neki nevet...

 

Korábban volt az "integratív" orvoslás, aztán mostanában: életmód-orvoslás, funkcionális orvoslás, "Medicine 3.0", longevity, ilyen elegáns neveket olvasok és hallok.

 

Tulajdonképpen mind arról szól, hogy tegyük egészség-tudatossá az embereket, mert mindenki tudja partnerként kezelni önmagát a saját egészsége ügyében, és az orvos is tudja partnerként kezelni a pácienst, ezt csak egyszerűen akarni kell. Persze, nem ezt szoktuk meg, de azért még lehet így is csinálni. Én így gondolom.

 

Szerintem fel kell hagyni azzal a paternalista hozzáállással, hogy "ezt és ezt KELL csinálni", tehát hogy az orvos jól megmondja, a beteg pedig köteles engedelmeskedni, mert különben...Én csak ajánlásokat teszek, megfogadhatod, ha jónak látod azokat, és megértetted, hogy miért mondom. Az INSUMED pont hasonlít ehhez, ezért szeretem, mert sose tiltunk semmit, csak beláthatod, ha valami nem tesz jót, és hozhatsz róla döntést.

 

Nagyon fontos, hogy a betegségektől nem rettegni kell, hanem szükséges kialakítani egy olyan jellegű tudatosságot, aminek csak hasznát veheted, és ezzel kialakítasz egy megelőzés-mentalitást. Igen, ez felelősséggel jár. Fel kell nőni a feladathoz. A legnagyobb szeretettel írom ezt Neked.

 

Támogassuk a testet!

 

Sokan akkor keresnek fel, amikor már nagy a baj.

Amikor a fájdalom állandósult.

Amikor elfogyott az energia.

Amikor már nem lehet tovább halogatni.

És ilyenkor – teljes joggal – azt kérdezik:

„Doktornő, mit tehetek most?”

 

Az én válaszom mindig ugyanaz:

Támogassuk a testet!

Nem „javítsuk ki”, nem „javítsuk meg” –

hanem támogassuk.

 

Mert a test egy intelligens, öngyógyító rendszer, amely képes az egyensúlyra – ha megkapja hozzá a feltételeket.

 

Hadd mondjam el, hogy mit értek ez alatt pontosan:

A test nem hibás, csak elfáradt.

Nem gyenge, csak túlterhelt.

Nem romlott el, csak jelez. Tünetekkel. A tünetek nem a véletlen játékai, hanem a funkció romlásának jelei.

És éppen ezért, a testünket nem büntetni kell, nem sanyargatni, nem túlhajtani – hanem támogatni.

 

Mit jelent ez a gyakorlatban?

 

1. Adjunk neki pihenést! Nem lustaság, hanem regeneráció. Nagyon fontos a napi 7-8 óra nyugodt alvás!

 

2. Mozgassuk meg rendszeresen! A mozgás nem csak az izmoknak, hanem az idegrendszernek és az emésztésnek is jót tesz. Azt szoktam mondani, hogy a láb mindig kéznél van. Legegyszerűbb, ha sétálsz, túrázol, ha lehet, tempósan.

 

3. Tápláljuk jól! Ne kalóriákat számoljunk (ebben alapból nem hiszek), hanem tápanyagot adjunk: zöldségek, tiszta fehérje, minőségi zsírok, minőségi igazi só, víz, vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek.

 

4. Lélegezzünk mélyen! A légzés az egyik legolcsóbb és legerősebb támogatás – mégis alig használjuk, vagy rosszul használjuk, nem tanítják, nem tanuljuk, nem is gondoljuk, mennyire fontos.

 

5. Engedjük ki a feszültséget! Test és lélek összekapcsolódik – amit nem mondunk ki, az tünetként jelenik meg,tehát kell a stresszkezelés.

 

A 45 napos programban tanuljuk ezt is, mert soha senki nem tanította!

 

6. Vizsgáltassuk meg rendszeresen! Mert jobb megelőzni, mint kezelni.

 

 

Én magam is támogatom a testemet, és odafigyelek az étkezésre, a mozgásra, a stresszkezelésre, és néha elmegyek, elutazom, hogy kikapcsolódjak, és pihenjek.

 

A test támogatása nem egy egyszeri cselekedet, hanem egy hozzáállás.

Egy döntés, hogy a test nem csak “eszköz” – hanem társ.

Egy döntés, hogy nem halogatjuk tovább az öngondoskodást.

Egy döntés, hogy megérdemeljük a figyelmet.

 

Én ebben tudok segíteni Neked.

Felmérem az állapotodat.

Megkeresem, mire van valóban szükséged.

Kijelöljük együtt az irányt.

És végigkísérlek azon az úton, ahol a test támogatást kap, nem terhet.

 

A lényeg: mostanra már teljesen biztos vagyok abban, hogy megelőzhetőek a krónikus betegségek. Mind. És a kajálás és az életmód a kulcs.

 

Baráti üdvözlettel: Dr. Lovas Gyöngyi

Engedd meg, hogy írjak néhány sort arról, mi mindent csinálunk Debrecenben, a  Posta-Lovas EGÉSZSÉG- és MENTORHÁZBAN, valamint online programjainkról is egy rövid összefoglalót készítek nemsokára.

 

Először is, (saját magam számára is) rajzoltam egy ábrát, hogy áttekinthető legyen, mi minden van itt,

így én is jobban át tudom adni. Van, ami természetesen csak a helyszínen megoldható, van azonban olyan, ami online is ugyanúgy működőképes. A részleteket később egy külön oldalon fogom kifejteni, most csak annyit, hogy együtt dolgozunk a férjemmel, Posta Jánossal, aki tréner, coach, és pénzügyi szakember, valamint az asszisztensem funkciót tölti be az INSUMED tanácsadáson.

Ha ezt végigolvastad, és tovább akarsz lépni a webinar felvételhez, a FogyiDoki 45 napos VIP program ismertetéséhez, megrendelési felületéhez, valamit a könyvek rendeléséhez, akkor...